Lyon mesélő épületei

Lyon városában a falak is beszélnek, történeteket mesélve a városról és annak lakóiról.

A falfestmények története az emberiséggel egy idős, gondoljunk csak az őskorból fennmaradt barlang rajzokra. A lyoni művészek ezt az ősi művészeti formát alakították a modernkor városának stílusára és 60 kültéri falfestmény elkészítésével tették színesebbé a városképet.

Egyes darabok lélegzetelállító fantáziavilágba repítenek el minket, mások pedig simán olyan bámulatosan valósághűen ábrázolják a lyoni hétköznapok jellegzetes pillanatait, hogy az embernek szinte kedve lenne besétálni a pékségbe, egy ínycsiklandozó péksüteményekért, vagy beülni az egyik remek bouchon lyonnais-be.

A lyoni falfestmények történetének kezdete több mint 3 évszázadra nyúlik vissza, s egy sor szerencsés véletlen eredménye. Az 1970-es évek elején egy csapat helyi egyetemista a művész világ zárt és kívülálló természetével kezdett foglalkozni, s olyan megoldást kerestek, mely ezt a remek önkifejezési formát kimozdítja a galériák és múzeumok falain túlra és közelebb hozza azt a hétköznapi emberekhez. Úgy gondolták, a falfestészet remek eszköze lenne ennek a folyamatnak, mely a gondolatok és új ötletek szabad kifejezését teszik lehetővé teljesen ingyen. A művészet így egy kicsit a mindennapok része is lett a város lakói számára, színesebbé és vidámabbá téve a szürke hétköznapokat.

A művészeti ág modern változatának megalkotása és tanítása Diego Rivera, mexikói festőművész nevéhez köthető, aki 1920-as években új tradíciót teremtett falfestményeivel. Diego erőteljes és mozgalmas falfestményein a reneszánsz technikákat alakította a modern kor szellemiségéhez, s használta fel politikai mondanivalójának közvetítésére. Az ő francia tanítványai által alapított mozgalom a CitéCreation, mely működésének eddigi több mint 30 éve alatt számos a francia város látképét varázsolta szebbé lenyűgöző freskóival.

A CitéCreation tevékenységének kezdetekor Lyon egy meglehetősen komor és szürke ipari város volt, s egyetlen látványossága a Fourviére bazilika és az ahhoz vezető kisvasút volt. Az új polgármester, Michel Noir eldöntötte, hogy felvirágoztatja a várost, így programot indított a város megtisztítása, a terek és történelmi épületek rekonstrukciója és új életre keltése érdekében. Ezen törekvések során vette fel a kapcsolatot a Lyon déli részén fekvő Oullin városrészben éppen anyagi problémákkal és támogatók hiányával küzdő falfestő művészekkel, akik, ahogy ők mondják ” jókor voltak jó helyen”.

A szervezet által készített freskók nem csak a dekorációként szolgáltak, s a városképet tették szebbé, de a helyiek identitás érzését is erősítették az egyes városrészek történetének elmesélésével a képeken keresztül, mely így mindenki számára elérhetővé vált. A legjobb példa erre a Musée Urban Tony Garnier szabadtéri múzeum, mely 30 hatalmas lakóépületekre freskót mutat be.

Ez a kerület az 1980-es években még a város egyik legveszélyesebb és legrosszabb állapotban lévő kerületének számított. A drogkereskedelem és az erőszak mindennaposak voltak, s a lakosság nagy része próbálta elkerülni ezt a városrészt. Ahhoz, hogy a polgármester által megálmodott virágzó város váljon Lyonból mindenképpen szükség volt a városrész helyzetének javítására. Az itt lakok felvették a kapcsolatot a CitéCreation csapatával, akik hamarosan teljesen átalakították a kerület arculatát, visszaadva egy nagyon fontos dolgot az ott élők számára, a büszkeséget, mely talán eddig soha nem is létezett ezen a környéken. A média segítségével tejesen átalakult a városrészről kialakult kép, melyet a festményeknek helyet adó épületek megalkotója után Cité Tony Garnié – nak neveztek át.

Körülbelül egy tucat, a városban található gigantikus méretű falfestmények közül az ipari város mindennapi életébe ad betekintést az ott működő iskolák, gyárak, klinikák és egyéb épületek ábrázolásával. Ilyen például az Abattoirs de la Mouche, mely egy hatalmas fedett húspiac és a lyoni tömegközlekedést ábrázoló festmények is.

A második legismertebb projekt a Mur des Canuts, mely a város szívében,a Croix-Rousse városrészben található.A Canut egy a kerületben dolgozó selyemgyári munkás becenevevolt a 19. században. Az egykor munkásosztály által lakott környék mára Lyon egyik legelőkelőbb környékévé vált. A Canut's Wall remek ábrázolása a Croix-Rousse városrésznek, melyet pont az egyszerűsége tesz varázslatossá és rendkívül élethűvé, hiszen szinte beleolvad az utcaképbe, megtévesztve az arra sétáló járókelőket.Az alkotó úgy írja le, mint egy tükröt, "lehetsz benne a térben vagy azon kívül is". Ez az a tulajdonság az, amiért az emberek szeretik, de sokszor bajban is vannak, hiszen megtéveszti a szemet és a tudatot. 

Egy másik hírek pontja a városnak, a Trompe l'oeil is La Fresque des Lyonnais, mely Lyon jelenlegi és múltbeli ismert alakjait ábrázolja. Megjelenik például a Római császár, Claudius, a Lumiére fivérek, Josep-Marie Jacquard és az író Antoine de Saint-Exupéry is. Az egyik festményem a híres lyoni chef, Paul Bocuse áll egy tipikus lyoni étterem ajtajában, az egyik asztalánál pedig a krimi író Frédéric Dard ül. Szintén a folyó mentén egy kicsivel lejjebb található a városi könyvtár hatalmas freskója. 

Egy-egy falfestmény festésekor a művészeknek úgy kell elkészíteniük a festményeket, hogy azok a járókelők szemszögéből jól láthatók és arányosak legyenek. Ez azonban sokszor nem egyszerű feladat és sok ”trükközést” igényel, hiszen a legtöbb alkotás több tíz emelet magas. Nagyon fontos a részletes és aprólékos kidolgozása a képek minden mozzanatának, hogy azok teljesen valósághűek legyenek. Egy falfestmény elkészítése 2-9 hónapot vesz igénybe és sokszor kell a művészeknek több tíz méter magasságban dolgozniuk hosszú órákon keresztül. Ezért is érdekes, hogy a falfestő művészek 80%-a nő, ami talán a nagyobb türelmükkel és kitartásukkal magyarázható.

Írta: Bia

A cikk forrásai:

http://cite-creation.com/qui-sommes-nous/

http://www.francetoday.com/articles/2011/10/23/the-murals-of-lyon.html

http://cite-creation.com/exemples-fresques-murales-monumentales/