Fagylalttörténelem

A világszerte egyik közkedveltebb édességnek számító fagylalt története az ősidőkre vezethető vissza, hiszen már Salamon király (i.e. 1000) is szívesen fogyasztotta a hóból és különféle gyümölcsök felséges levéből készített hűsítő finomságot.

Egy másik híres történelmi alak, Nagy Sándor (i.e. 329) szintén kedvelte a fagylaltot, s hadjáratai közben Görögországban már boltíves jégvermeket építtetett a gyümölcslével, borral és tejjel finomított mézfagylalt megóvására, amit így már a legforróbb nyári napokon is tárolni lehetett. A csaták során az édesség élénkítő gyanánt szolgált, amit a hadvezér tiszti kara igencsak kedvelt.

Az első népcsoport azonban, akik a mai fagylalt elődjét először készítették, a kínaiak lehettek, hiszen ők már kb. 5000 évvel ezelőtt fogyasztották a hideg édességet, mely akkoriban nagy kincsnek számított, s csakis a kiváltságosok ehettek belőle. Az emberek többsége csak álmodozhatott a hóból, tejből és gyümölcslevekből készülő finomságról, melyet már akkor tárolni tudtak, akár nyárig is.

Hosszú évek teltek el, amíg a fagyi mindenki számára elérhető élvezetté vált. 1298-ban azonban már kínai fagylaltozókról számolt be Marco Polo, s fagylaltreceptekről regélt velencei honfitársainak. A magával hozott receptekkel meggyőzte az eleinte hitetlenkedőket is és maguk is megpróbálkoztak az elkészítésével, megalapozva a később híressé váló olasz fagylaltművészetet.    

Az édesség a modern táplálkozás történetében azonban csak a 18. század közepén tűnt fel, Párizs külvárosában. Ám ekkor még csak kettő, s 10 évvel később is mindössze négy fagylaltkészítő cég szolgálta ki a vevőket. A tömegcikké válás csak a 19. században következett be, amikor az ipari forradalom elérte a konyhagép ipart is. Addig ugyanis a fagylaltkészítés, az anyagszükséglet és a raktározás roppant körülményes és drága volt. A 19. század végére már világszinten elterjedt édességnek számított, s a franciák ekkor már 87 fajtáját ismerték.

Az a Collet nevű hadnagy is Párizsban kóstolhatta meg először a fagylaltot, aki aztán, mint emigráns 1794-ben azt a tengeren túlon is meghonosította. Nem volt nehéz dolga, hiszen a New York-iak azonnal beleszerettek az édességbe, különösen, miután Charles E. Minches 1904-ben feltalálta a tölcsért. A következő lépcsőfok a jégkrémes pálcika kitalálása volt, melyet egy bizonyos Harry Burtnek ”jégkrém pálcikán” néven szabadalmaztatta ez Egyesült Államokban.

Magyarországon a fagylalt az osztrák konyha hatására jelent meg a 18. század végén, s az 1900-as években már közkedvelt édességnek számított. Ma már rengeteg ízben találkozunk vele a fagylaltozókban, illetve a boltok polcain, de sokan próbálkoznak meg az édesség otthoni elkészítésével is.